Mi a legfontosabb a BIM-ben?

A BIM metodika működését 90%-ban az adatok és az együttműködés minősége határozza meg.

Adatok

Az adatok olyanok, mint az emberi szervezetben a sejtek – ahogy a test a sejtekból, a BIM modell adatokból épül fel.

Az adattartalmat pedig alapjaiban határozza meg három tényező:

1. a projekt elején meghatározott BIM célok
2. az egyes projektfázisokra elvárt információtartalom
3. az adatok osztályozottsága.

Mit jelent ez?

BIM cél lehet például az, hogy a modell legyen alkalmas a később rákötött FM szoftvert adatokkal ellátni (7D BIM), lehessen belőle szimulálni a teljes építkezési folyamatot (4D BIM), vagy hogy a modell adatai alapján realtime lekérdezhető legyen akár a teljes projekt költsége (5D BIM).

Ahhoz, hogy a kívánt BIM célokat elérjük, megfelelő adatokat kell tudnunk összegyűjteni és adott időben beépíteni a modellbe.

Sem túl sokat, sem túl keveset.

Az adatok menedzselése ugyanis rengeteg tervezői, menedzseri, mérnöki munkaórát igényel, ami nagyon drága, ezért kerülendő a nem használt adatok bevonása a projektbe.

Ehhez persze kell az is, hogy a tervező és a megrendelő és úgy egyáltalán a stakeholderek egyáltalán ne értsék félre egymást – az EIR, a BEP és a közös adatkörnyezet (CDE) fontosságáról ebben a cikkben, míg a modell információtartalmáról (LOIN) itt írunk bővebben.

Így lesz meg az a szükséges információtartalom, ami minden fázisban megfelelő mértékben szolgálja a projektet.

Az adatokat viszont csak akkor tudjuk megfelelően keresni, beépíteni és használni, ha azok megfelelően vannak klasszifikálva. Hiába a nagy adatmennyiség, nem egységes, hiányos, vagy rosszul menedzselt állománnyal csak az (adatcsere, adatkarbantartási, koordinációs, automatizációs, kommunikációs stb.) problémáink nőnek.

Az adat tehát megadja a vázát a projektnek, de ahhoz, hogy a projekt működésbe is lépjen, még kell valami.

Együttműködés

Gondoljunk megint a szervezetre: ha meg is van az összes sejtünk a funkciók ellátásához, össze kell dolgozniuk ahhoz, hogy a testünk jól működjön. Ráadásul nem is akárhogy: elég sok gondot okozna, ha az idegpályáink csak részlegesen tudnák, hogy mi a dolguk, vagy ha a lábunk helyett a kezünk lépne működésbe egy-egy rosszul értelmezett parancs miatt.

Az együttműködés milyensége annyira fontos, hogy a piac konkrétan ez alapján sorolja különböző minőségi szintekre a BIM projekteket.

☛ A BIM szintek a projektszereplők között lévő együttműködést ábrázolják – ebből látni, mennyire “érett” a BIM workflow.

Ahogy nő az együttműködés a különböző szereplők között, annál hatékonyabban, integráltabban használjuk ki a modell információtartalmát is.

Azt, hogy milyen BIM szinteket különböztetünk meg és mi jellemző rájuk, ebben a cikkben foglaltuk össze.

A BIM akkor jó, ha a projektszereplők jól tudnak egymással együttműködni, ennek pedig

• a technológiai feltételek mellett
• komoly emberi feltételei vannak.

A technológia mára adott: a zökkenőmentes információáramláshoz kiváló, folyamatosan fejlődő szoftverek, hardverek, AI és szélessávú internet állnak rendelkezésünkre.

Az emberi tényező viszont teljesen más problémakör. Az építőipar tele van olyan sajátos érdekellentétekkel, amik megnehezítik a BIM előnyeinek valódi érvényre juttatását. A teljesség igénye nélkül:

• a kivitelező nem feltétlenül érdekelt a transzparencia növelésében, ráadásul megvan a saját, „bevált” eszköztára és sokszor nem akar vagy mer időt, energiát, eszközt fektetni az új metodikába
• a beruházó sem invesztál annyira könnyen szemmel látható összeget egy általa kevésbé ismert workflow jobb ROI ígéretére alapozva
• a beszerző az esetek jelentős hányadában inkább az alacsony ár elérésében érdekelt, így sokszor nem a megfelelő ár/érték arány mellett dönt
• a tendereken rendkívül alacsony vállalási árral visznek el projektet nehéz helyzetben levő építészirodák, akik utána „Hollywood BIM” projekttel rombolják a bizalmat
• az üzemeltetők pedig alapvetően jól elvannak az excel kimutatásaikkal és sokszor nem érdekli őket a gyorsabb és hatékonyabb karbantartás lehetősége sem

Pedig a BIM költségei akkor oszlanak el optimálisan és akkor aknázható ki a legjobban a metodika előnye, ha a digitális életciklus minél nagyobb hányadában alkalmazzák a projektrésztvevők. A metaadatok jó része ugyanis több fázisban is használható – a 3D-s szakági modellek nem csak a tervezést, de a kivitelezést is segíthetik, a benne található objektumok pedig sok gyártó esetében pl. szerelési, karbantartási és garanciális információkkal is el vannak látva.

Valahogy így:

A humán faktor viszont problémát tud okozni. Ahol visszavált a klasszikus módszertanra az adott terület szakembere (pl. kinyomtatja a tervet a hibajavításhoz, ahelyett, hogy az okostelefonja képernyőjén, zárt rendszerben kezelné a változásokat), ott „defektet” kap a rendszer és leggyengébb láncszemként magához is idomítja a folyamat jó részét.

Ezen a ponton pedig mindenki megszívhatja:

• a kivitelező várhatóan újabb problémákat generáló helyszíni javításokkal szembesül
• a beruházó a gyakorlatban kénytelen erőforrásokat elkülöníteni az előrelátható csúszások és költségtúllépések okozta eseményekre és megbarátkozni rövid- és hosszútávon is problémás eredménnyel
• a beszerző is sokszor egyre romló kondíciókkal tud a változásokhoz szükséges megoldásokról tárgyalni
• az építészirodák és a szakági tervezők visszacsúszhatnak a végtelen egyeztetések és tovagördülő hibasorozatok világába
• az üzemeltetők pedig ismét azzal szembesülhetnek, hogy a kész épület köszönőviszonyban nincs a tervezettel.

Ezzel pedig simán elporlad mindaz az előny, amit a digitalizáció nyújt az építőipar és az emberiség számára.

Ezért rendkívül fontos az együttműködés minősége és a valódi BIM-et szállító, tapasztalt integrátor szervezet.