<

Mi az a LOD, LOI, LOG, LOIN?

A LOD, LOI, LOG és LOIN fogalma

A LOD (Level of Detail) a modellábrázolás összetettségét mutatja, azaz a

  • geometriai– (LOG, Level of Geometry) és a
  • metaadat tartalmat (LOI, Level of Information).

A LOD fogalmát manapság váltja fel a LOIN (Level of Information Needed).

Valójában számos szabvány verseng azon, hogy a saját fogalomrendszere mentén legyen egységesítve a BIM mindenféle aspektusa, és az évek alatt egyébként is változott egy-egy fogalom jelentéstartalma. Így járt például az egyik legkorábbi betűszó, a LOD is, ahol a „D” betű a leggyakrabban a „definíciós” (definition), „részletezettség” (detail) illetve manapság a „fejlettség” (development) szavakat takarta. (A LOD-ról nem csak építészeti aspektusból a Wikipedia szócikke is ír.)

Nem (csak) a méret számít

A LOD-ot az építőiparban a modellelemek részletességi, érettségi szintjének leírására használjuk.

De mit jelent ez?

Korábban, a rajzgyártás korában ez felelt meg kb. a „méretarány” kifejezésnek, ebből lehetett megsaccolni, hogy mennyi munka és költség egy rajz elkészítése. Egész más 1:200 arányban tervezni és arra ajánlatot adni, mint 1:20 arány esetében, és nem csak a rajzolásra fordított idő, hanem magának a projekt részleteinek a megértése miatt is.

Ugyanez volt a helyzet a LOD esetében is, csak ott a méretarány helyett (hiszen minden 1:1 arányban van modellezve) a modellek „információtartalma” okozza a különbséget.

Milyen különbséget?

A részletezettségét, avagy érettségét, amit a geometria és a metainformációk írtak le.

Geometria és információ

Alapból arra gondolnánk, hogy ahogy haladunk a kezdeti tömegmodelltől a részletes kiviteli terv felé, folyamatosan nőnie kellene a modell geometriai és információtartalmának, azaz a részletezettségének is.

Ez viszont nem feltétlenül van így.

Geometria

Például amikor meg akarunk nyerni egy tendert, sokszor készítünk az elvártnál részletesebb geometriai modellt, látványtervet, hiszen valahogy meg kell győzni a megrendelőt.

Ha ez összejött, akkor viszont a konkrét tervezés megkezdésekor visszatérünk egy sokkal alacsonyabb geometriai szinthez, egyszerűen azért, mert ilyenkor még feleslegesen terhelnénk le a számítógépeink és a szakágak számítási kapacitását felesleges információkkal. Csak belassulna és rugalmatlanná válna a tervezés.

A modell geometriai ábrázolása nem mindig nő egyenes arányban a projekt előrehaladtával

A geometriai részletezettég a tervezés során nagy átlagban persze növekszik, a csúcspontját általában a gyártási modellek jelentik.

Átadáskor viszont ez sok esetben erősen visszaesik.

A legtöbb épülettulajdonos ugyanis rövid távon gondolkodik, és a lehető legalacsonyabbra akarja szorítani a kivitelezés költségeit. Emiatt nem szkenneli be és nem vezeti vissza a ténylegesen megvalósult állapotot a modellbe, a változásmenedzsmentet pedig helyszíni művezetéssel oldja meg. Az építkezés végére így továbbra is csak a tervezett állapotot tükröző (as designed) modell lesz a kezében, nem pedig a valóságot (as built) tartalmazó.

Ma már hi-tech eszközök segítik a térérzékelést és a valóság rögzítését (BuildEXT)

De ne térjünk el a tárgytól, nézzük, mik ezek az érettségi szintek.

A geometria szintjei (Level of Geometry, LOG)

A geometria érettségi szintjeire nincs nemzetközi szabvány, csak számos megközelítés.

Leggyakrabban (például mi is a BuildEXT-nél) a BIM Forum specifikációját használjuk, ez ugyanis már elválasztja az információt a geometriától, illetve a modell használatát a tartalmától, ami nagyban segíti a leszállítandók egyértelműségét.

Projektfázisokhoz kapcsolódó, elvárt modellelem részletezettségi szintek (Bim Forum)

A geometriai érettségi szintek:

  • LOG 100 – általában tömegmodellben használjuk, koncepcióterv szinten, gyakorlatilag csak annyit jelzünk vele, hogy egy bizonyos objektum oda van tervezve.
  • LOG 200 – az elemeket már közelítő mérettel, alakkal, kiterjedéssel elhelyezkedéssel, tájolással modellezzük, ezek grafikusan (már nem csak szimbólumként jelezve) is megjelennek a vázlattervben, akár egyéb, nem grafikus információt is tartalmazva.
  • LOG 300 – pontos mérettel, alakkal és elhelyezkedéssel szerepel a modellelem a tervben, a valódinak megfelelő mennyiséggel.
  • LOG 350 – a modellelemek más rendszerekhez is kapcsolódnak, csatlakozási és rögzítési pontokkal együtt, esetenként a beépítéshez / üzemeltetéshez szükséges térrésszel együtt leképezve, akár teljes műszaki tartalommal.
  • LOG 400 – a legmagasabb fok, a kiviteli tervben a modellelem minden valódi jellemzője feltüntetésre kerül, a pontos mennyiségek és méretek mellett gyártásra, összeszerelésre, telepítésre vonatkozó információk is bekerülnek.

Információtartalom

A geometriával szemben a modell metaadatai egész más utat járnak be.

A korai tervezési szakaszban a hangsúly az épület geometriáján van, az információtartalom ezért alacsony, a méretek és típusok mellett max. néhány anyagfelület van benne. Utána viszont folyamatosan növekszik, egészen az átadásig, ami előtt a nem releváns információktól megtisztítjuk a modellt.

A lényeg itt következik.

Ha szerepelt a BIM célok között, akkor az iOT eszközök segítségével az as built modell életre kel. A létrejövő „digitális iker” folyamatosan új információkkal egészül ki – interaktívan kommunikál az épülettel, adatot gyűjt a mindennapi működésről és folyamatosan vezérli, optimalizálja ez alapján például az energiafelvételt, amivel nagyságrenddel több költséget takarít meg, mint amennyibe a rendszer és tervezése került.

A modell információtartalma jó esetben átadást követően is növekszik

Ezek az információk persze csak akkor lesznek valóban jól használhatók, ha a digitális iker megegyezik a valós létesítménnyel, amihez elengedhetetlen a BIM projekt során a kivitelezés BIM eszközökkel történő támogatása – például a megvalósulás akár milliméter pontos beszkennelése és modellbe történő visszavezetése (as built modell), amivel a takart szerkezetekről is információnk lesz.

Milyen információnk?

Az információ szintjei (Level of Information, LOI)

A modellelemek annyira sokszerűek és egyediek, hogy az információs követelményeket képtelenség a LOG-hoz hasonló „favágó” módszerrel csoportosítani.

Az információk ugyanis túl sok típusú dologra vonatkozhatnak: fizikai méretre, objektum típusra, anyagra, gyártóra, költségekre, de akár jóváhagyási vagy koordinációs állapotot is fel lehet vezetni.

Az információkra vonatkozó szabványok emiatt még kidolgozás alatt vannak (pl. EN ISO 23387 a termékadat-sablonokról), nincs teljesen egységes besorolás, a tervező irodák emiatt általában saját klasszifikációt építenek fel.

Információk a sárospataki tanuszoda modelljében egy gépészeti elemről (BuildEXT)

Egy tervezési projekt soha sem egyszerű, a LOG és LOI példájából is látni, hogy rendezőelvekre, szabványokra van szükség, és akkor még nem beszéltünk a kettőt ötvöző, magasabb szintről, a LOD-ról.

Hogyan használjuk a LOD-ot?

Röviden:

  • Elemhez kapcsolódóan, soha nem a projekt vagy a modell egészére vonatkoztatva. Nincs olyan, hogy „Kell egy LOD 300-as szerkezeti modell”, ezt le kell bontani objektumtípusokra (pl. falak, ajtók, stb.), majd további típusokra (pl. teherhordó falak, beltéri ajtók)
  • Projektfázishoz kapcsolódóan, lásd a (LOG) résznél fentebb hoztunk rá pár példát
  • Szerepspecifikusan, azaz figyelembe véve, hogy mit jelent egy adott objektum (pl. fal) a résztvevők, pl. a statikus (teherhordás), az építész (vastagság, anyag, stb.), tűzvédelmis (tűzállóság) számára
  • Felhasználástól függően, tipikusan milyen BIM célokra szeretnénk használni az információkat, pl. lesz-e modellalapú költségbecslés, energetikai szimuláció, virtuális bejárás VR szemüvegben, stb.

Korábban LOD/LOI mátrixban foglaltuk össze, hogy a projekt egyes fázisaiban, területein milyen részletezettséggel és információtartalommal kellett az egyes elemeket tartalmaznia a modellnek, ezt azonban a LOIN megjelenése és az új ISO szabvány megváltoztatja.

Mi az a LOIN?

Az EN ISO 19650 szabvány a LOD helyett már a LOIN (Level of Information Needed) kifejezést használja, így előbb-utóbb várhatóan a piac is hamarosan át fog erre térni.

Miért lett LOIN a LOD helyett?

Mert minden robbanásszerűen fejlődik.

A BIM, a kapcsolódó digitális eszközök, a számítási kapacitás, az adatmennyiség, a projektek, a tudásunk, a tapasztalatunk, a hozzáállásunk.

Mindez egyrészt megváltoztatja a hangsúlyokat, a szerepeket a projekteken belül, másrészt folyamatos szabványosítási igényt támaszt, aminek része a korábbi koncepciók újragondolása, esetleg leváltása is.

A LOD-ot kifejezetten modell alapú munkára tervezték, a LOIN koncepció viszont a teljes projekt információtartalmát, a lehető legtágabb értelemben próbálja megragadni.

A LOIN úgy váltja le a LOD-ot, hogy még inkább eltolja a hangsúlyt a metaadatok irányába, hogy ez legalább olyan fontos legyen, mint a geometria. Ezzel segíti a BIM projektek információigényét jobban megfogalmazni, azaz jobb BIM projekteket létrehozni.

A nagyságrendi növekedési lehetőség ugyanis az információs modellek jól strukturált, automatikusan olvasható metaadataiban van.

A leszállítandó információk emiatt így változnak a szemünk láttára:

Az adatok szerepe egyre nö

A LOIN jóval többet foglalkozik emiatt a dokumentáció és a klasszifikáció kérdésével is, és új szabványokkal szofisztikálja például azt, ami a LOD esetében a 100-400 szint volt.

Persze ennyi adat és változás esetén felmerül a kérdés:

Honnan tudjuk, hogy milyen modellelemeknél mennyi információ kell?

Onnan, hogy a megrendelő átgondolja, hogy milyen BIM célokra szeretné használni a modellt, majd összefoglalja az EIR (Exchange Information Requirements) dokumentumban az elvárásait, aminek a végrehajtására a vállalkozó létrehozza a BIM projektet részletesen leíró, tisztázó megoldási javaslatát, a BEP (BIM Execution Plan) dokumentumot.

(Ennek a cikknek elkészítéséhez segítséget jelentett a Plan.One blog)

Csaba Melovics

Beszélj Csabával erről a cikkről

Head of Marketing

+36 70 337 53 72

Lépj velünk kapcsolatba

A szerző további cikkei