A legtöbb beruházó a BIM-től várja az áttörést, pedig nem az a kulcs. A BIM olyan, mint az árok. Van, aki ásóval ás árkot, van, aki robotizált markolóval, attól az árok még lehet tökéletes.

Ez egészen addig működik, míg tudjuk, mit akarunk, nem kell változtatni és van sok idő. A bökkenő csak az, hogy a mai világban ez a legritkább eset.

Turbulens gazdaságban élünk, ahol csak a változás a biztos, a tervezési program folyton alakul a tervezés alatt, és az építőanyag piac felrobbanásával a műszaki megoldások is mindig változnak, lehetőleg az utolsó pillanatban.

Na itt nem mindegy, hogy az árkunkat milyen gyorsan tudjuk kiszélesíteni, vagy betemetni és másik irányba tovább ásni.

Szóval a kulcs az információ- és változásmenedzsment sebessége. Ehhez automatizált megoldásokra van szükség, az ezekre épülő kommunikációs szoftverekre és a létesítményünk virtuális prototípusára, amire ezek a rendszerek felépülnek.

Ebben a környezetben nem az az érték, hogy tudsz 3D modellt építeni, magyarán ki tudsz ásni egy árkot, hanem az, hogy

bekonfiguráltad a szereplők szoftverkörnyezeteit, hogy hatékonyan mehessen végbe a változásmenedzsment.

Suta példánknál maradva, egy tableten be tudja jelölni a megrendelő, merre ásson tovább az automata markoló.

Képzavarainkat fokozva, megosztanám azt a felismerésem, hogy a sikert az sem garantálja, ha ehhez megszerezzük a legmodernebb ISO minősítést, ahogy mi is tettük.

Az ISO ugyanis egy minőségbiztosítás.

Ha a versenytársunk a lapáttal ásást auditálja, tökéletes ISO tanúsítványa lesz, ami azt tanúsítja, hogy nagy biztonsággal tud ásni lapáttal,

és egyúttal arra is garancia, hogy sosem fog hatékonyabb módszerekkel dolgozni, hiszen akkor oda az auditált munkamódszer.

Szóval, ha beruházás előtt állsz és sikereset szeretnél, ne a betűszavakat nézd. Hanem kérdezd meg, hogy fut le egy változás a BIM modellben és a tervdokumentációban.

Jól látható különbség lesz a különböző megközelítések eszközhasználata és hatékonysága között.

(Kép forrása: Techcrunch)