Hallgasd online!

google_podcast   spotify_logo   apple_podcast

Tudjuk, hogy a nagy és komplex beruházásokat ma már BIM-ben kell csinálni. De fel vagyunk készülve erre képzési oldalon, és hol is van a tapasztalat hozzáadott értéke?

A cikk Dr. Breznay Attila üzleti stratéga és coach, valamint Livják Csaba, a BuildEXT alapítója és ügyvezető tulajdonosa között elhangzott beszélgetés alapján készült, a teljes beszélgetés meghallgatható böngészőben vagy a legnépszerűbb podcast alkalmazásokban.

Csapjunk a közepébe: a felsőoktatásból kikerülő fiatal titánok határozott pályaképpel és vízióval, kellőképpen arrogáns megközelítéssel és alapvetően roppant téves világképpel lépnek be a munkaerőpiacra. Nem hangzik túl jól. Mégis, ha választani kell, hogy egy fiatal és tapasztalatlan pályakezdőt kezdjünk el képezni a BIM-re, vagy egy 50 éves, ám gyakorlott, tapasztalt tervezőt, akkor majdnem biztosan egy pályakezdővel kezdünk neki.
Miért?

Mert az építészek szerepe teljes mértékben meg fog változni a következő 10-20 évben, és egyszerűen könnyebben adaptálódik az, akinek nincsenek rossz előképei, beidegződései.

Az oktatási rendszer, különösen a magyar oktatási rendszer, örök bírálat témája, de azért maradjunk igazságosak: a virtuális építőipar annyira komplex lett, hogy arra egyszerűen nem lehet hagyományos oktatással felkészíteni az építészeket. Ma már 80-100 különböző szoftverrendszerben tudunk speciális paraméterekkel egészen elképesztő és bonyolult dolgokat csinálni a generatív tervezéstől a parametrikus tervezésen át, és ehhez folyamatosan érkeznek az újabbnál újabb paradigmaváltó megoldások a dróntechnológiával, a térérzékeléssel, az automatizált eredménnyel. Ezt a hagyományos felsőoktatással lekövetni képtelenség – ami nem azt jelenti, hogy lépéseket sem érdemes tenni a probléma feloldására.

Az oktatási rendszernek minél hamarabb olyan piaci cégekhez kell irányítania a fiatalokat, ahol valós piaci igényekre reagáló, jól definiált és kifejezetten specifikus tudásra van igény.

Az egyetemi tananyag távolról sem up-to-date, de őszintén szólva esélye sincs rá: 2-3 év, mire egy konkrét tudáskör bekerülhet a tantervbe és újabb egy-két év telik el, mire pl. második vagy harmadik évfolyamon leoktatják vele a diákot. A legnagyobb jóakarat és a leggördülékenyebb folyamatok mellett is öt év telik el, mire elkezdi tanulni azt, amire ma lenne szükség.

Apa laggolós böngészője vagyunk a Google világában.

kik-vagyunk-bongeszok-internet-explorer-meme

Az alapképzést követően minél hamarabb ki kell engedni az építészeket a valóságba, vagy egy párhuzamos képzésen biztosítani számukra azt a specifikus tudást, amire a piacon tényleg szükség van.

Tudnunk kell elfogadni azt a tényt is, hogy az Y-generáció teljesen más előadói hozzáállást igényel, mint amihez 20-30 évvel ezelőtt hozzászoktunk. Pontosabban, ami akkoriban megadatott számunkra.

A YouTube, a TED és a sok influenszer felfoghatatlanul szélesre és elképesztően izgalmasra formálta az előadói piacot. Emiatt ezen generáció tagjai egészen fiatal koruktól arra szocializálódtak, hogy a legkiválóbb előadók legkiválóbb előadásait kaphatják meg a számukra legérdekesebb területeken a lehető legjobban tálalva. Sokkal nehezebb egy témára koncentrálniuk, és hiába a nagy szakmai felkészültségű egyetemi előadó, ha az előadás módja vagy tartalma nem tudja lekötni a figyelmüket. Hozzászoktak egy olyan előadói minőséghez, ami kompakt, érdekes, vicces és figyelemfelkeltő – még ha ez nem is mondható (főleg a tartalmat tekintve) a neten szabadon elérhető videók ugyancsak jelentős hányadáról. Ha nem ezt kapják, nem igazán fognak reagálni a 40-45 percnyi tartalomra.

Óriási fejlesztési potenciál van az oktatás átalakításában, aminek a koronavírus megjelenése is egy új dinamikát adhat. A digitális oktatással együtt olyan szemléletformáló csatornákat tudunk létrehozni, hogy az alaptudás mellett az építőipari szakemberek és az egyetemi diákok is 10 napon belül jól megszerkesztett, az adott témát kontextusba helyező, magyar nyelvű videókhoz juthassanak hozzá.

Egyszerűen azért, hogy lépést tudjunk tartani azzal a technológiával, ami folyamatosan veszi át a hagyományostól a terepet és ami az építőipar új alapját képezi..

Persze mi versenypiaci szereplőként talán könnyebben beszélünk. Nyitottak és adaptívak vagyunk, startup alapokon nyugszik a céges kultúránk és kiemelten fontos hangsúlyt helyezünk az agilis hozzáállásra, a lean szemléletmódra. Ha új megoldás bukkan fel a piacon, akkor azt gyorsan lekezeljük és a belső képzési rendszerünkkel akár egy héten belül leoktatjuk házon belül. Ennek, és a BuildEXT globális pozícionálásának pedig van egy olyan következménye is, hogy egyre több olyan kolléga dolgozik nálunk, akik az elmúlt időben települtek haza külföldről a COVID vagy pl. családi okok miatt. Ők pedig a világ minden tájáról hozzák magukkal a fejlődéshez ugyancsak elengedhetetlen technikai tudást, szakmai tapasztalatot és szemléletet. Diverzifikálódunk, növünk és időnként megdöbbenünk, hogy ennek az öngerjesztő folyamatnak az eredményeként 1-2 év alatt mennyi új, értékes tudás került hozzánk.

Hogy ezt a különleges tudást a piaci versenytársainknak, illetve a vertikum többi szereplőjének is elérhetővé tegyük, az egy másik kérdéskör. Jelenleg azt látjuk, hogy annak a pár magyar építészirodának, aki magáévá teszi a BIM szemléletet és a technológiát, nem a hazai piac fogja jelenteni a fő bevételi forrását. A magyar piaci szereplők oktatása, továbbképzése emiatt számunkra nem jelent versenyhátrányt.

Mi legalábbis ide szeretnénk eljutni, mégpedig nagyon gyorsan.