Ma pontosan tízszer annyi élelmet tudunk megtermelni a földjeinken, mint száz évvel ezelőtt, csak azt felejtük el, hogy ehhez százszor annyi energiát használunk fel.
Ezt a gondolatot olvastam Böszörményi-Nagy Gergely Nonkonform c. könyvében, és szerintem ebbe érdemes belegondolni, mert ugyanez a mintázat az életünk nagyon sok területén érvényesül.
Az olcsó energia varázsa
elkényelmesített minket.
Szóval, Peter Turchin komplexitástudós szerint tízszer hatékonyabban termelünk a gyárainkban, százszor gyorsabban utazunk a fapados járatokon, ötször gyorsabban építünk házakat, de ez minden esetben óriási energiafelhasználással jár.
Mégsem foglalkozunk vele, mert megszoktuk és ma már ez természetes. (Ha érdekel korunk hatékonysága, ajánlom az Amused YouTube csatornáját, nagyszerű betekintést ad az egyes ágazatok által alkalmazott technológiába).
Korunk egyik legfőbb veszélye azonban, hogy ennek a megszokásnak az alapját az olcsó energia tette lehetővé.
Ez az egyetlen, valós szabályozó.
A beruházókat és termelőket ugyanis nem a fenntarthatóság vezérli, hanem a profit.
Most azonban, hogy az olcsó energia
megkérdőjeleződik, repedezni kezd a világkép.
Befagyasztják a fejlesztéseket, leállnak a hatékony építkezések, a gyors fapadosokon csökken a járatszám és jóval kevesebb eper fogy decemberben.
Hiába a sebesség, a hatékonyság és az ámulatba ejtő technológia, a fogyasztás helyét átveszi a megfontolás.
És ez jó.
Mert a megfontolás, vagy tudatos tervezés tényleg a fenntarthatóság irányába mutat.
Ha az építőipart nézem, az egy speciális iparág.
Itt nem működik a sorozatgyártás. Egyedi rendszereket kell építeni és abszolút érvényes, hogy a minimális gyorsulás is sokszoros energiabefektetéssel jár.
Itt óriási jelentősége van a megfontolásnak és a
jól szervezettségnek.
Ha a fizikai síkon történő, pazarló, helyszíni tűzoltás, szervezetlen kapkodás és ingerült hibajavítás helyét átveszi a virtual construction és a humán programozás, akkor soha nem látott javulás érzékelhető.
Ennek az alapvető eszköze a BIM és a ráépülő szoftver ökoszisztéma. Ez hangolja össze a tervezők, mérnökök, kivitelezők és üzemeltetők világát.
Ha én a virtuális térben végiggondolom és előre felépítem a házam. Majd egy okoseszköz segítségével tudom koordinálni a munkásokat és el tudom magyarázni, mit, mikor csináljanak és azt hová építsék. Majd ezt az információt tudom használni a ház üzemeltetése során, akkor egy olyan eszköz jön létre, ami átírja egy iparág működését.
A legszebb az benne, hogy ez ugyan komplexebb digitális rendszereket és humán oldalon nagyobb odafigyelést igényel, de energia és költség oldalon a gyorsulás mellett brutális megtakarításokkal jár.
Ezért szeretem nagyon, hogy egy olyan területen dolgozom, ami ebben a közegben válik életképessé.