<

A home office veszély vagy lehetőség?

A koronavírus pár nap alatt olyan körülményeket teremtett az életünkben, ami egy korszak végét jelenti. Ilyen lehetett a dinoszauruszoknak a meteor. Ebben a helyzetben a hagyományos megoldások megszűnnek működni és ez felgyorsít egy olyan folyamatot, ami előbb utóbb elkerülhetetlenül bekövetkezett volna, most mégis sokakat felkészületlenül ér.

De ahhoz hogy megértsük mi ez, értelme van feltenni a kérdést:

Mi történt körülöttünk az elmúlt pár évben?

10 éve adták ki az első okostelefont és mára mindannyian cyborgok lettünk. Okostelefonon keresztül kapcsolódunk a kollektív tudáshoz. Az appok és az internetes kereső használata alapvetéssé vált. Átalakult a kommunikációnk, a közlekedésünk, az iparunk, ahogy dolgozunk, zenét hallgatunk, vagy párt választunk… Az a hihetetlen, hogy eddig az építőipar nem változott. Észrevétlenül, de visszafordíthatatlanul megváltozott a világunk.

Persze nem az emberek gondolkodása és nem is a nagybetűs építészet. Ahogyan az sem, ahogy a tereket és arányokat érzékeljük vagy ahogy egy jó ház koncepcióját életre hívjuk.

Az igényeink változtak meg.

Tervezőként először azt érzékeltük, hogy az otthonaink, az irodáink és a gyáraink egyre összetettebbek lettek. Lett napelem, hőszivattyú, légkezelő, automatika, tűzjelző, kamera, smart meg digitális élmény és rengeteg-rengeteg technológia.

Ehhez pedig lettek gyorsan változtató megrendelőink és egyre türelmetlenebb kivitelezők, akik nem értették, miért nem lehet egy hét alatt áttervezni elképesztően komplex, egybefüggő rendszereket.

Mégis az építész-szakma próbált a hagyományos eszközeivel gyorsan reagálni. Ebből kapkodás és éjszakázás lett, amiből hibás tervek születtek, ami helyszíni művezetéshez vezetett és jött a nap végén a feketeleves, a pótmunka. A pótmunkából pedig költség, a csúszásból a veszteség. És ebből senki sem jött ki jól.

De miért lett mindenki türelmetlen?

Mert online-ok lettünk. Cyborgok ha úgy tetszik.

Rácsatlakoztunk a kollektív tudásra és ezzel
megváltozott a kommunikációnk sebessége.

Felgyorsult minden. Hozzáfértünk a korlátlan tudáshoz és hozzászoktunk az azonnali válaszokhoz. Ez lett az új standard.

Furán hangzik? Furán.

De ha ma megkérdezi tőlem a fiam, hogy mi az a paradigmaváltás, a legtermészetesebb módon előveszem a telefonom és rákeresek a neten. Nem a saját tudásomat használom, hanem a közösségét.

Sőt, ami ennél is durvább, hogy ha nem tudom, hogy kell eljutni valahová, előveszem a mobilom és beírom egy applikációba a célt. Ekkor nem egy szimpla térkép jön elő a virtuális térből, hanem egy mesterséges intelligencia hoz döntéseket arról, hogy merre célszerű mennem. Én pedig elfogadom a mesterséges intelligencia döntését, mert megtapasztaltam, hogy ha nem hallgatok rá, máris egy dugóba kerülök.

Hát így változott meg a világunk.

Hatékonyabb lett.

De mi köze ennek a koronavírushoz? Meg a tervezőirodához?

Annyi, hogy a szakmánkban, a tervezésben is egy nagyon hasonló folyamat zajlik le. Csak ami a közlekedésben már megszokott, az a tervezésben még ijesztő.

Szomorú, de aki nem tartotta a lépést a digitalizációval, az most ott áll a dugóban és épp egy jogi nyilatkozatot fogalmaz arról, hogy a megváltozott körülmények között nem tud termelni és képtelen tartani a szerződésben foglalt határidőket.

Nekünk szerencsénk volt. Évekkel ezelőtt megnyertük egy nagyon bonyolult épület tervezését, ami meghaladta az akkor alkalmazott technológiánk képességét. A hagyományos módszerek felmondták a szolgálatot és csak nagyon nagy áldozatok árán tudtunk leszállítani a ház terveit. Egyszerűen rákényszerültünk, hogy technológiát váltsunk.

Az elmúlt 3 évünk erről a változásról, az építőipar digitalizációjának forradalmáról szólt.

Láttuk a technológia térhódítását és hittünk abban, hogy a digitális forradalom megváltoztatja az iparágunk működését.

Azon dolgoztunk, hogy létrehozzunk egy tervezőirodát, amely képes újra értelmezni a szabályokat. Ahol a munkát egy új közegbe helyezzük. Ahol másképp gondolkodunk egymásról és a jövőről. Ahol digitális eszközeinkkel egy új hatékonyságot és paradigmaváltó szolgáltatásokat hozunk létre.

Ezért hetente teszteltünk új szoftvert élesben és közben fejlődtünk, toboroztunk, építkeztünk, költöztünk és észrevétlenül hozzászoktunk ahhoz, hogy minden változik körülöttünk minden nap.

Sok mindenre számítottunk, de arra nem, hogy egy nap ez a rutin biztosítja majd a stabil működésünk és hogy biztonságban tudhatjuk kollégáink és partnereink egészségét.

A korona vírus közelségének híre egy hétfői napon jutott el hozzánk.

Kedden hazaküldtük a veszélyeztett kollégáinkat és végiggondoltuk, hogyan tudunk alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez.

Pénteken délután 2 órakor bejelentettük közel
40 kollégánknak, hogy hétfőtől kötelező
home office-ban dolgozunk.

Szombaton az IT-s kollégánk kivitt még pár eszközt és hétfő reggel megoldott pár apró fennakadást.

Délre ugyanúgy folyt a munka mint előtte. Fél nap lassulást okozott a korona vírus.

Az épületeinket ugyanúgy a virtuális térben építjük a társtervezőkkel, mint eddig. A tervezéskoordináció ugyanúgy egy felhő alapú megosztott adatkörnyezetben (CDE) zajlik. Az irodán belül ugyanúgy virtuális videochat szobákban kommunikálunk és a munkát is ugyanúgy osztjuk ki a webes projektmanagement rendszerünkben, mint korábban tettük.

A tervek és az információmodell egy gombnyomással kerülnek ki az építkezésre. Ami változott, hogy a személyes meetingeket videokonferenciára váltottuk és attól, hogy nem kell utaznunk, még ez is hatékonyabb lett.

Szokatlan az üres iroda. Hiányoznak a kollégák. És ezen még a reggeli virtuális közös kávé, a 11.11-kor esedékes, mindennapi plank kihívás és a folyton jókedvű chatfolyam sem segít – de ebben a helyzetben ez elkerülhetetlen.

A munka ugyanúgy megy. Több hete álltunk át távoli munkavégzésre. A fél nap lassulást követően a rendszereink tökéletesen működnek. Egyetlen határidőt sem kellett lemondanunk, nem romlott a hatékonyságunk és mindeddig nem történt megbetegedés sem. Folyamatosan állásinterjúztatunk és folyamatosan kapunk ajánlatkéréseket.

Furcsa, de a koronavírus olyan körülményeket teremtett, ami sokakat sújt, bennünket viszont – akik a tervezés következő generációjának a technológiáját használjuk – jelentős helyzeti előnyhöz juttatott.

Most azt érzem, hogy megérte az elmúlt 3 év látens kudarcokkal teli folyamatos kísérletezése.

Nagyon büszke vagyok a kollégáimra, arra, ahogy segítették egymást és ahogyan pár óra alatt alkalmazkodtak a megváltozott körülményekhez. Hálás vagyok értük és azért, hogy Velük dolgozhatom.

☛ A BIM felforgatta nem csak a mi életünket, de az építőipari ágazat teljes egészét is. Olvasd el, mi az a BIM és miért annyira forradalmi – kattints ide.

Csaba Livjak

Beszélj Csabával erről a cikkről

CEO, Founder

Lépj velünk kapcsolatba

A szerző további cikkei