Imádom, mikor egy építész vagy beruházó csillogó szemmel hirdeti, hogy BIM-ben készül a projektje és az ütközéskeresés a biztosíték arra, hogy jó a terv.

Erről a francia abszurd humor botrányos képviselőjének, Rémi Gaillardnak a vakon vezetéses prank-je jut eszembe.

Ez a hatékonyság vezet oda, hogy a magyar BIM projektek jó része leginkább egy diszkóbalesethez hasonlít, amitől a kivitelezések nyaka véres.

Alapvető hiba, ha azt gondoljuk, attól lesz BIM, vagy jó egy terv, hogy az építész és a szakági tervezők “vakon”, egymástól függetlenül modelleket építenek, majd összeillesztik őket és lefuttatnak egy ütközéskeresést.

Próbálok képszerű lenni.

Ez legalább olyan abszurd, mintha azzal büszkélkednénk, hogy

bekötött szemmel vezetünk, de óránként megállunk visszanézni, minek mentünk neki és nem más a biztosíték arra, hogy ez korszerű és jó, hogy eközben használunk biztonsági övet.

Szóval maradjunk annyiban, hogy egy nagyberuházás esetében az össz-szakági tervezés a hatékony – amikor a tervezők egy modellben terveznek és közel valós időben látják ki mit csinál. Így nem hoznak létre ütközéseket a tervben – ahogy normálisan is nyitott szemmel vezetünk és kikerüljük az akadályokat.

Az ütközéskeresés pedig egy minőségellenőrző eszköz, mint a biztonsági öv, ami akkor segít, ha valaki figyelmetlen volt és elrontott valamit.