Azért csúszott az építkezés, mert…

Gyakorló építészként nagyon kevés olyan építkezéssel találkozunk, ami költségkereten belül maradt és határidőre el is készült. A problémás építkezések a válságban cégeket rántottak maguk után és tulajdonosok pénze veszett oda, évi több 100 milliárd Ft kárt okozva.

Ha az okát kérdezzük, nagyon változatos válaszokat kaphatunk, ha a felelőst, akkor az minden szereplő szerint más valaki.

Szerintem ez már csak az okozat – az ok egyszerűen kiküszöbölhető lenne.

Nézzünk meg egy jól előkészített beruházást Budapesten 2020-ban.

A beruházó megkeres egy projektmenedzser céget, az keres egy építészt. Koncepcióterv, engterv, megy minden, mint a karikacsapás. A tervek szépek, kicsit módosítgatunk a megjelenésen, az alaprajzon, de összeségében remekül haladnak előre.

Elkezdődik a kiviteli terv készítése a hagyományos workflow-val, a tervezők hónapokig dolgoznak. Elkészül az építész terv, azt “becsontozza” egy statikus. Bekerül a gépészet, a gépeket ellátja árammal az elektromos tervező. Modernek vagyunk, ezért a tervezők a szakági modellt kimentik IFC-be. Lefuttatnak egy ütközéskeresést, és ugyan sok száz hiba létrejött, ám ezeket pár hét alatt, sok száz óra munkával megoldják.

Kicsit megcsúsznak a végén, mert az utolsó pillanatban a megrendelő kér pár változtatást és a projektmenedzser még pár hibát észrevesz a tervszállításban, de ha jó a csapat és a kommunikáció, akkor ezen a ponton egy jó terv van a kezükben.

Ekkor lép színre a galád kivitelező.

Elkezdődik a kivitelezői tender, kiírás, ajánlat, kérdés, válasz, ártükör, BIM nem BIM, szóval lezajlik szépen, de hát magas az ár. A kivitelezők adtak számos opciót, amit a megrendelő is jónak lát, hiszen jelentős megtakarítást tud elérni vele. Az utolsó körös áralkuban kemény csaták után megköttetnek az egyezségek; kemény ugyan a határidő, de megváltoztattuk az alapozást, áthelyeztünk két falat, kiváltottunk 3 gépet, 4 anyagot, 5 burkolatot és most már beleférünk a büdzsébe. Induljon hát az építkezés.

Jajj, majdnem elfelejtettük, a tervező adjon le azonnal egy módosított tervet, hiszen már ássák az alapot.

Micsoda? 2 hónap, mire megcsinálja?!

Meg kell várni, mire az építész átvezeti a módosításokat és csak utána tudja ezt lekövetni a statikus, majd a gépész, és amíg ő nem végez, addig az elektromos el se tudja kezdeni? És akkor még csak nem is kerestünk ütközéseket?

Hogy a gép miatt újra kell méretezni az egész rendszert? Borul az elektromos kapcsolószekrény terv, mert több anemosztátra van így szükség? Máshová kellenek az áttörések a födémen? De hát már gyártják a szerkezetet…

Jó, akkor majd menetközben, tervezői művezetéssel megcsináljuk.

És ekkor megkezdődik a kivitelezés kálváriája, ahol majd 10 ember állja körül azt a szerencsétlen előregyártott légtechnikai elemet, ami nem fér bele abba nyílásba, ami nem is ott van, ahol lennie kellene, mert az eredeti terv és az új megoldások nem lettek összehangolva, mert a tervezőknek egyszerűen nem volt idejük és eszközük arra, hogy ezt ilyen sebességgel lekövessék.

A projektmenedzser a hibás? Ő csak a költséget akarta lefaragni az elején, ez a dolga, szóval jót akart. A tervező a hibás? Ugyan már, ő leadott egy jó tervet, amit a kivitelező sikeresen összegányolt. A kivitelező a hibás? Áhh, ha ő nincs, akkor sosem oldódnak meg a problémák.

Akkor ki a hibás?

A probléma abból adódik, hogy az épületeink rendszerei rettenetesen bonyolultak lettek, amiben egy kis változás is egy lavinát indít meg, amit a tervezők a hagyományos workflow-val csak hónapok alatt tudnak lekövetni. A fejekben pedig még mindig az van, hogy az építkezés egyszerű dolog és a helyszíni művezetés mindent megold.

És ez mondjuk igaz is. Csak szörnyen drága és nagyon sokáig tart.

Képzeljétek van. Nálunk az ehhez hasonló történetek 3 éve véget értek.

Technológiát váltottunk, ahol az összes tervező közel valós időben, egy modellben építi fel a ház digitális másolatát. Ha az építész odébbhúz egy falat, akkor azt 5 perc múlva már mindenki látja. Ha egy gépet lecserélünk, az megjelenik az álmennyezeti terven. Nem egy hét átvinni a rendszeren, hanem 5 perc. A tervdokumentáció automatikusan frissül, és kivinni az építkezésre sem egy hét, hanem mindössze a szinkronizálás gomb megnyomása. A bonyolult csőkígyót meg tudja nézni egy egyszerű mobiltelefonnal is a mester, sőt még azt is, hogy hová kellene megépítenie.

Amióta ezzel a technológiával dolgozunk nem kerülnek ki ellentmondásos tervek a helyszínre, és a kivitelező tökéletesen érti, hogy mit is kell pontosan csinálnia.

És láss csodát; azt a létesítményt, amit korábban 7 hónapig terveztünk most mindössze 2 hónap alatt lemodellezzük, és a kivitelezése sem 2 év lesz, hanem csak egy. A projekt pedig nem csúszik és nem lesz benne pótmunka sem.

Egyszerűen csak a változáskövetés hatékonysága és sebessége miatt.

Ez a tervezés új generációja.