Egy erősen virális állásinterjú margójára

Réges-régen, amikor még fiatalok voltunk és bohók – és bátrak főleg -, forgattunk egy vírus videót.

Az egyik legkedvesebb barátom volt az alany, én az állítmány.

Akkor még n-Gon voltunk, tízen ültünk egy 150 m2-es szuterénben és a kérdés az volt, hogy ki olyan bolond, hogy eljön hozzánk dolgozni akkor, mikor épp eldobunk minden eszközt – amit Magyarországon használnak a tervezők – és nulláról belevágunk valami teljesen újba.

A BuildEXT elődje,
az n-Gon irodája (2017)

Mára ezt megválaszoltuk.

Ma kb. 50-en vagyunk egy 650 m2-es, panorámás irodában, és még legalább 150 külsős mérnöknek adunk munkát egy olyan workflow-ban, ami Európa élvonalába tartozik.

Ma már nem az a kérdés, hogy ki az a bolond, aki velünk akar tartani ezen az úton, mert kiderült, hogy ez a megközelítés külföldön terjed, mint a tűzvész, Magyarországon pedig épp kötelezővé teszi az állam.

Ez most a jelen.

Viszont megváltozott a világ és ma már más kérdéseink vannak.

A kérdés ma úgy hangzik nálunk, hogy milyen munkaköröket fog átvenni az AI? Hogyan alkalmazkodunk a folyamatos változáshoz és hogy sajátítják el a fiatal kollégák azokat az új munkaköröket, amiknek sok esetben még a nevét sem tudjuk pontosan megfogalmazni.

A legnagyobb dilemma mégsem ez.

A legnagyobb dilemma az, hogy hol találunk olyan senior tervezőket, akik korukból fakadóan megfelelően tapasztaltak, szellemükben viszont frissek és elég kalandvágyók ahhoz, hogy kipróbálják, hogyan formálja át a tervezési és építési folyamatot a digitalizáció.

Gergő ugyan „profi” volt, de a magabiztosság nem minden. Azóta több százan próbáltak szerencsét nálunk és mindannyiuktól kaptam valamit.

Sokan tényleg profik voltak és segítettek, vagy máig segítenek bennünket az úton. Volt, aki a szoftverekben volt erős, volt, aki a tervezésben és persze jópáran lemorzsolódtak az évek alatt. Sokukat sajnálom.

Azonban megtanultam valamit.

A kiállás és a tudás nem minden. Nagyon fontos a nyitottság és az alacsony egó – ami nevetni tud a botlásokon -, meg az alázat, amellyel a szakmánk sokrétűségéhez viszonyulunk.

Mert az építész egyszerre pszichológus, designer, mérnök és túsztárgyaló. Manapság pedig innovátor, BIM- és AI szakértő. Csak hogy párat említsek.

Mindenben nem lehet jó egy ember.

Amire én törekszem, az az, hogy a csapat legyen jó. Erre törekedtem Gergővel is és azóta is, folyamatosan.

A feladat nőtt, a határok kitágultak és egyre komplexebb lett a szolgáltatás, de amit összeraktunk, annak az alapja jó.

Gergő interjúja erős volt.

Sokáig nem mertük felhasználni, pedig sokszor megnéztük. Most útjára indítom, hogy magával vigye ezt a gondolatot és megígérem, hogy ha van rá érdeklődés, közzéteszem a folytatást is… Gergő próbanapját.

Addig is fogadjátok szeretettel és ha tudtok olyan tervezőt, projekvezetőt, aki már látott csodát, de még mindig van benne tűz és keresi a kihívást… írjatok rám bátran. Legfeljebb csinálunk vele is egy interjút.